Fontosak a barátok - ezért szeretném, ha minél több barátom lenne. Fontosak a mosolyok - ez is nyilvánvaló.
De milyenek a mosolyok?
Bőséges a választék belőlük. Némelyik gúnyos, némelyik művi, diplomata mosoly.
Ezek nem elégítenek ki, sokkal inkább félelmet, gyanakvást keltenek bennem.
Ám a valódi mosoly reményt adó, biztató, üdítő. Ha azt akarjuk, hogy valódi mosoly ragyogjon az arcunkon, meg kell teremtenünk magunkban a valódi mosoly forrását.
(Tendzin Gyaco)
Az Év utolsó hete legtöbb ember számára a meghitt ünnepi együttléteket, a szeretet érzésének kiteljesedését, megélését és ezzel együtt a reményteli jövőt magában foglaló jókívánságok adok-kapok garmadáját jelentik. Igen, ők, mi vagyunk a szerencsések, akik ezt tehetjük és így élhetjük meg Ünnepeinket. Sokan - sajnos egyre többen - vannak olyanok, akik kiszolgáltatott, elesett és nyomorult sorsuk, helyzetük miatt nem lehetnek részesei az e fajta átélésnek….
„Ennél rosszabb ne legyen!” - szoktuk mondani vidáman, amikor az új év elé tekintünk, visszapillantva az eltelt esztendőre. De milyen lesz az előttünk álló év? Meg lehet ezt jósolni? Szerintünk teljes bizonyossággal nem. De azért lássuk, mit lehet tudni magáról, a jóslásról...
Jóslás - a jövőben bekövetkező események előrejelzése különféle jelek alapján. Az ókor minden népe hitt abban, hogy az istenek jelek útján az emberek tudomására hozzák, hogy bizonyos döntési helyzetekben mit tegyenek, vagy mit ne tegyenek.
A legegyszerűbb jóslások az előjelek. Ezekből hiányzik a tudatos emberi előkészítés, és csak a spontán megfigyelésre támaszkodtak. Valószínű, hogy a jóslások kialakulásakor először a szokatlan természeti jelenségeket kezdték előjelként magyarázni, értelmezni, s ezekből alakultak ki a jóslások különböző fajtái, amelyeknél már a jósló tevékenység pontos megszervezése a lényeges. – Leggyakrabban tárgyak segítségével jósoltak (pl. Rómában a sortes vagyis sorsvetés, sorshúzás). Jó példa erre az a karácsonyesti szokás, hogy az eladó lányok kimentek a sötétbe s annyi vágott fát öleltek fel egyszerre, amennyit csak bírtak; ha páros volt a fadarab, akkor az új évben férjhez mentek (szerelmi jóslás). Minden fadarab a család valamelyik tagját jelképezte. A fadarabokat felállították, az éjféli mise után hazatérve betekintettek a ház ablakán, s amelyiké eldőlt, az nem érte meg a következő karácsonyt – jósolták (haláljóslás).
Amikor a kisgyermek egyéves volt, a születése napján pénzt, bort és könyvet tettek eléje, amelyik után nyúl, azt fogja életében kedvelni. Jellegzetes jósló szokás volt a rostaforgatás, amelynek során egy nagyobb rosta elmozdulásából igyekeztek jósolni. Ide tartozik az újabb keletű, főként cigányasszonyok által űzött kártyavetés jósló kártyák segítségével. Míg az előbbi jósló eljárást kisebb természetű anyagi károk, pl. tyúklopás esetén a kárt okozó gyanúsított személye kilétének felderítésére használták, addig a kártyajóslással inkább a szóban forgó személy egyéni életsorsának alakulását, várható eseményeit jövendölték. Érdekes volt még a babvetés is.
Az antik mitológiákban fennmaradt a jóslás fontosságának emléke (a dodonai és a delphi jóshelyek történeti nevezetességre tettek szert), és igen korán le is írták a jóslatokat, s ezek a könyvek a középkoron át igen népszerűek voltak. Így pl. az ún. Sibylla-jóslatok, amelyeknek ponyvakiadványait magyar nyelven is árulták a vásárokon. A régi Rómában az augurok (madárjós) mellett híresek voltak a haruspexek is, akik az áldozati állatok beleiből vagy belső szerveiből jósoltak. A madárjóslással foglalkozó római papok a madarak röpülésének irányából jósoltak. A jóslás tehát átszőtte a mindennapi élet apró eseményeit éppen úgy, mint az állami élet fontos döntéseit.
S hogy milyen lesz és mit hoz a 2010-es esztendő? Sajnos, nem tudjuk megmondani. Jóslásokba pedig nem bocsátkozhatunk … Mi optimisták vagyunk, tegyék ezt Önök is Kedves Olvasóink!