Fontosak a barátok - ezért szeretném, ha minél több barátom lenne. Fontosak a mosolyok - ez is nyilvánvaló.
De milyenek a mosolyok?
Bőséges a választék belőlük. Némelyik gúnyos, némelyik művi, diplomata mosoly.
Ezek nem elégítenek ki, sokkal inkább félelmet, gyanakvást keltenek bennem.
Ám a valódi mosoly reményt adó, biztató, üdítő. Ha azt akarjuk, hogy valódi mosoly ragyogjon az arcunkon, meg kell teremtenünk magunkban a valódi mosoly forrását.
(Tendzin Gyaco)
Új parlamenti rekord született. Dr. Gedei József /MSZP/ képviselő-polgármester az országgyűlés legújabb maratonistája állította be.
A szocialista politikusnak - aki először indult ilyen versenyen - sikerült a mostani parlamenti ciklus sajátos rekordját felállítania a XXVI. Firenzei maratonon. A képviselő a november 29-én rendezett olasz futóversenyen 3 óra 44 perc alatt teljesítette a 42 km-es távot. Ezzel új rekordot állított be, hiszen a versenyen szintén részt vevő Gusztos Péter /SZDSZ/ 3 óra 59 perc alatt, míg korábban Gyurcsány Ferenc 4 óra fölött teljesítette ezt a távot.
A firenzei versenyen több mint 10.700-an vettek részt. Ez a világ egyik legnagyobb futó-tömegsport eseménye. Dr. Gedei József képviselőt, Jászberény polgármesterét az olasz testvérváros, Conselve futóklubja nevezte a versenyre. A firenzei maraton után elmondta, most már érti, miért kívánnak egymásnak minden jót úgy az olaszok, hogy „in bocca al lupo”, azaz „a farkas szájában”!
A farkas szájában - Óriási élmény
Negyvenkét évesen negyvenkét kilométert szeretnék futni, azaz egy Maratont! Így határoztam magamban szeptember közepén, kocogás közben. Fokozta jókedvemet, hogy ellenvélemény sem hangzott el gondolatom nagyszerűségét illetően. Igaz, még csak az első bemelegítő köröknél tartottam. Lelkesen kezdtem gyártani az érveket, ki-mindenkinek használok a projekt megvalósításával magamon kívül, a családomtól egészen a kormányig. Hiszen ők mindnyájan egy egészséges Gedei Józsefben érdekeltek - nemde? Ámbátor egészséges negyvenkét kilométert futni? - jutott eszembe később. Futni minden bizonnyal egészséges. Dehát a negyvenkét kilométer az mégiscsak negyvenkét kilométer, ami rendesen kikészítheti a szervezetet. Meglehet, hogy mégsem olyan egészséges az a Maraton? És ott van az a görög is, aki éppen ennyit loholt, de a végén csak azt tudta kinyögni: "Győztünk!" - aztán meghalt.
Velem nem ez történt november 29-én, vasárnap a Firenzei Maratonon. Élek. Bár én nem viseltem nehéz páncélt, a hozzávaló „gyilkokkal” ahogyan a hős hírvivő a csata utáni futtában. Sőt egészen jó cipőben, öltözetben, időben, utakon és remek olaszos hangulatban teljesíthettem a távot. Hasonlóan ahhoz a mintegy tízezer emberhez, akik a világ minden részéről érkeztek a földkerekség egyik legszebb városába, hogy ki tudja miért (?) legyőzzék a Maratont. És nem mindenkinek sikerül(t) győzni, merthogy több órán át futni, mégha páncél nélkül is, nem kis feladat. Valójában egy igazi küzdelem a fáradtsággal és a pszichével szemben, amit el is lehet veszíteni. Mondják, a maraton több órás lét a farkas szájában! Ezért is kívántak „in bocca al lupo” (a farkas szájában) olaszos jókívánsággal egymásnak minden jót az indulók. A farkas szájában lévőket azonban több ezer lelkes szurkoló biztatta: „olyan ez, mintha a gerincedet a szél tolná előre” – súgta conselvei barátom, Mário. És bizony kell a szél, főleg harminc fölött, mert az már a harmadik óra, folyamatos futásban. A legnagyszerűbb érzés a farkas szájában azonban mégsem ez! Hanem az, hogy a futókból, szurkolókból álló színes embertömegben senki nem bántott senkit és mindenki buzdított mindenkit. Bizonyára ez lehetett a fő oka annak, hogy Firenzében mi, majdnem tízezren, befutottunk a célba és ott kinyöghettük: „Győztünk”.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új parlamenti rekord született. Dr. Gedei József /MSZP/ képviselő-polgármester az országgyűlés legújabb maratonistája állította be. 
Velem nem ez történt november 29-én, vasárnap a Firenzei Maratonon. Élek. Bár én nem viseltem nehéz páncélt, a hozzávaló „gyilkokkal” ahogyan a hős hírvivő a csata utáni futtában. Sőt egészen jó cipőben, öltözetben, időben, utakon és remek olaszos hangulatban teljesíthettem a távot. Hasonlóan ahhoz a mintegy tízezer emberhez, akik a világ minden részéről érkeztek a földkerekség egyik legszebb városába, hogy ki tudja miért (?) legyőzzék a Maratont. És nem mindenkinek sikerül(t) győzni, merthogy több órán át futni, mégha páncél nélkül is, nem kis feladat. Valójában egy igazi küzdelem a fáradtsággal és a pszichével szemben, amit el is lehet veszíteni. Mondják, a maraton több órás lét a farkas szájában! Ezért is kívántak „in bocca al lupo” (a farkas szájában) olaszos jókívánsággal egymásnak minden jót az indulók. A farkas szájában lévőket azonban több ezer lelkes szurkoló biztatta: „olyan ez, mintha a gerincedet a szél tolná előre” – súgta conselvei barátom, Mário. És bizony kell a szél, főleg harminc fölött, mert az már a harmadik óra, folyamatos futásban. A legnagyszerűbb érzés a farkas szájában azonban mégsem ez! Hanem az, hogy a futókból, szurkolókból álló színes embertömegben senki nem bántott senkit és mindenki buzdított mindenkit. Bizonyára ez lehetett a fő oka annak, hogy Firenzében mi, majdnem tízezren, befutottunk a célba és ott kinyöghettük: „Győztünk”. 
