Jászberényben 1930-ban Strompf Pál nevű magánfuvarozó foglalkozott elsőként betegszállítással. Vállalkozását egy gépkocsival végezte 1946-ig; működése megszűnésének oka ismeretlen. 1946-48-ig mentőtevékenységről, betegszállításról adat nem lelhető fel.

1948. augusztus 18-án az OMSZ alakított mentőállomást a városban. A létesített állomás a Lehel Szálloda udvarán kapott helyet. A szálló épületében helyiséget bocsátottak a gépkocsivezető és az ápoló rendelkezésére, a FIAT gyártmányú gépkocsit a szálló kocsi szintjén helyezték el. Az OMSZ által létesített mentőállomás első dolgozói Kalmár Benő gépkocsivezető és Bikki István mentőápoló volt. Felszereltségük a gépkocsin kívül egy mentődobozból és egy hordágyból állt. 1954-ig az ápolói teendőket időnként alkalmilag szervezett, képesítés nélküli személyek is ellátták.

1950. november 16-án Dr. Orovecz Béla OMSZ főigazgató megbízta Nagy Mária népművelőt, aki a jászberényi Városházán dolgozott, nem főállású ügyvezetői munkakör ellátására. Nagy Mária részt vett 1933-ban a BÖME által szervezett elsősegélynyújtó tanfolyamon, 1934-ben az előző évi szilveszteri gyűjtés szervezéséért emlékplakettet kapott. A létesített mentőállomás körzethatára közel azonos a maival annyi különbséggel, hogy Nagykáta és Mende is hozzátartozott.

1954. áprilisában a mentőállomás a Bercsényi utcában lévő MATEOSZ udvarába került és ebben az időben kapott egy Dodge gépkocsit.

1957-ben a mentőállomás átköltözik az úgynevezett Fecske-féle gőz- és kádfürdőbe, majd 1958. szeptember 1-én a Petőfi út 4.sz. alatt folytatja működését. Ekkor már két(!) gépkocsi üzemel. A mentőállomás létszáma ebben az időben 3 gépkocsivezető és 2 mentőápoló volt. A mentőállomás épületében lévő szolgálati lakásban telefonügyeletet szerveznek, amely 1971 szeptemberéig marad meg, ekkor választják szét a szolgálatvezető és a gazdaságvezetői munkakört. A mentőállomás gépkocsi-parkja1960. szeptemberétől 3 gépkocsira bővül, melyek közül kettő 24-órás szolgálatot lát el. A futó gépkocsik száma 1964-től 4-re, majd 1974. szeptemberétől 6-ra bővült. A mentőállomás létszáma ebben az időben már 26 fő.

1974. október 9.-én a mentőállomás ismét költözik, ekkor avatják fel a Kórház út 4-6.sz alatt jelenleg is működő mentőállomást.

Napjainkban a Jászberényi Mentőállomáshoz tartozik esetkocsi ellátása terén a 18 jászsági település 110.000 ember ellátási szinten, 75.000 ember mentőállomás szinten - összesen 31 aktív munkatárssal. A dolgozók sok közös társas tevékenységben vesznek részt. Összességében baráti kapcsolat van közöttünk – mondta Pomázi Gábor a Mentőállomás vezetője.

Tisztelet és köszönet a hétköznapi hősöknek! A szolgálatnak s tagjainak, ahol nincs különbség ünnepnap és hétköznap között, akik legtöbbször vonulnak riasztásra a „kéklámpások” közül és mentik meg közvetlenül a legtöbb emberi életet. Így, most a Mentők Napján őszintén kívánjuk, hogy legyen egyre kevesebb munkájuk!