Fontosak a barátok - ezért szeretném, ha minél több barátom lenne. Fontosak a mosolyok - ez is nyilvánvaló.
De milyenek a mosolyok?
Bőséges a választék belőlük. Némelyik gúnyos, némelyik művi, diplomata mosoly.
Ezek nem elégítenek ki, sokkal inkább félelmet, gyanakvást keltenek bennem.
Ám a valódi mosoly reményt adó, biztató, üdítő. Ha azt akarjuk, hogy valódi mosoly ragyogjon az arcunkon, meg kell teremtenünk magunkban a valódi mosoly forrását.
(Tendzin Gyaco)
Hírek - Cikkek : Majdnem csodát tett a magyar hokiválogatott
Majdnem csodát tett a magyar hokiválogatott
A magyar jégkorong-válogatott remekül játszott, kétgólos hátrányból is talpra állt az esélyesebb szlovákok ellen, de 13 másodperccel a vége előtt kapott góllal mégis elveszítette első mérkőzését a svájci A-csoportos világbajnokságon. A magyar jégkorong-válogatott 70 év után Szlovákia ellen tért vissza az elitbe, és hamar kiderült, egész más itt a színvonal, mint amilyenhez a divízió I-ben hozzászokhattunk.
Alaposan belekezdtek a szlovákok, Ladislav Nagy alig több mint egy perc elteltével egy „majdnem gólt" szerzett - ő ugyan már ünnepelt, de a jelenetsor visszanézése nyomán kiderült, közeli lövése után Szuper Levente lábvédője alá szorult a korong.
A magyarok kissé megilletődötten kezdtek, a mérkőzés elején csak nyomozták a korongot, az első magyar lövésre három percet kellett várni - az egyik Vas-fivér, Márton próbálkozott -, majd Ladányi Balázs került kisebb helyzetbe. Amúgy az első harmadban csak ritkán jutottunk el Andrej Sekera kapujáig.
A kezdeti rohamok után a szlovákok valamelyest visszavettek a tempóból, ezzel együtt fölényben játszottak, de a magyar csapat - ahogy ígérte - keményen harcolt, fegyelmezetten és sokat korcsolyázva védekezett, Szuper pedig rendre résen volt, így húsz perc után mindössze egy gól volt a differencia.
Már az első játékrészben mutatott helytállásáért dicséret illeti a magyar csapatot, a második harmad jelentős részében nyújtott teljesítményére pedig alig akad méltató jelző. A 23. percben Holéczy Roger irtózatosan nagy góllal egyenlített: a baloldali bedobó körből durrantotta a pakkot a bal felső sarokba.
A történelmi találat - hét évtized után az első magyar gól a legjobbak versengésében - minimum megduplázta az addig is aktív magyar játékosok és szurkolók lelkesedését. Pat Cortina legénysége féken tartotta az ismét belelkesedő szlovákokat, és a nagyszerűen védő Szuper vezetésével kivédekezett két emberhátrányt, mi több: néhány ígéretes és veszélyes kontrára is maradt ereje. Stana több esetben is nagyot védett.
Jól játszott a magyar csapat, éppen ezért nagy kár az utolsó két percért. A szlovákok „véleményes" góllal szereztek újra vezetést (Svasznek Bence szorításában Michal Handzus ráesett Szuperre, Lubomir Bartecko meg belőtte), kisvártatva pedig Marcel Hossa közelről kotorta a korongot a gólvonal mögé.
A magyar csapatot ugyanakkor a gyorsan benyelt két gól sem roppantotta meg. Kiválóan indult számunkra a záró felvonás. Szuper hátul jól tette a dolgát, ahogy elől Ladányi Balázs és Peterdi Imre is. Előbbi nagyszerű passzt adott, a dunaújvárosi csatár pedig fonákkal védhetetlenül a rövid felsőbe emelt.
Ezzel feljöttünk egy gólra, és ha a Jánosi Csaba eltalálja a korongot Vas János átadása után, már a harmad elején egyenlíthettünk volna. A szlovákok újra riadót fújtak, és hamarosan újra fölénybe kerültek, de remekül védekezett a magyar csapat és Szuper is remekelt – szokás szerint.
Az első szlovák kiállításra 53 percet és 22 másodpercet kellett várni, és az első fórt mindjárt gólra váltottuk: a védő Sille Tamás vágta közelről a hálóba kapusról kipattant korongot.
Hajrában a szlovákok rátettek még egy lapáttal - s bár Szuper zseniális volt, összesen 49 lövést fogott - 13 másodperccel (!) a vége előtt meg is szerezték a győztes gólt: a kapuvasról levágódó korongot Lubomir Bartecko püfölte a hálóba.
A szlovákok úgy ünnepeltek, mintha megnyerték volna a világbajnokságot. A magyar csapat nem érdemelt vereséget, a mérkőzés jelentős részében egyenrangú ellenfele volt a sokkalta esélyesebb szlovákoknak. Vasárnap Kanada következik.