Fontosak a barátok - ezért szeretném, ha minél több barátom lenne. Fontosak a mosolyok - ez is nyilvánvaló.
De milyenek a mosolyok?
Bőséges a választék belőlük. Némelyik gúnyos, némelyik művi, diplomata mosoly.
Ezek nem elégítenek ki, sokkal inkább félelmet, gyanakvást keltenek bennem.
Ám a valódi mosoly reményt adó, biztató, üdítő. Ha azt akarjuk, hogy valódi mosoly ragyogjon az arcunkon, meg kell teremtenünk magunkban a valódi mosoly forrását.
(Tendzin Gyaco)
A korrupció sokféleségét a legkülönbözőbb kifejezésekkel jellemezhetjük. Például: vesztegetés, csúszópénz, kenőpénz, harács, jatt, borravaló, hálapénz, hatalommal való visszaélés, stb. Ezekhez a fogalmakhoz az emberek különbözőképpen viszonyulnak. A közvélemény általában elítéli, de mégis a lényegre tapint az aforizma: „Korrupció az, amiből engem kihagytak”.
A korrupció elleni fellépés a legfontosabb feladat mindannyiunk jövője szempontjából, mert a korrupció tönkreteszi, széttöri a társadalmat. Megtöri a személyiséget, hazugságra, színlelésre, rejtőzködésre kényszerít. Az elnevezése is erre utal. A latin „corrumpere” ige azt jelenti, hogy valamit eltörni, összetörni. Egyidejűleg két értékrendet kényszerít az emberre, a „kettős élet” pedig cinizmust és cinkosságot eredményez.
Szétzilálja a közösséget, mert eltorzítja az együttélési szabályokat. Gyengíti az emberek törvénytiszteletét és társadalmi felelősségérzetét. Aláássa az emberek hitét a társadalmi igazságosságban, a demokratikus rendszerben, a választott vezetőkben. Torzítja a demokratikus intézmények működését, Csökkenti az emberek egymás iránti bizalmát, szolidaritását. Fertőzi a piac és általában a gazdaság működését, csökkenti a versenyszellemet és a teljesítményeket. Bizonytalanságban tartja az embereket, szorongással tölt el .
Egyébként a közvélemény mindig hajlamos a hatalmon lévőket összekötni a korrupcióval, függetlenül tényleges érintettségüktől. Ezért a megválasztott vezetőinknek is nagy gondot és figyelmet kellene fordítaniuk a hitelességük megőrzésére. Komolyabban kellene venniük azt a szállóigévé vált intelmet, hogy: „Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani”.
Őszintén remélem, hogy városunkban nincs jelen a valós korrupció. De sajnos jelen van a látszata, amely ugyanúgy rombolja a lelkeket és a közbizalmat. Erősíti ezt a látszatot, hogy például a kényes kérdésekre nem azt válaszolják, hogy: „Ártatlan vagyok, gyere ide és győződj meg róla magad is”, hanem azzal vágnak vissza, hogy: „Ti sem vagytok különbek, mert ti meg…stb”
Kár, hogy a helyi közéletünkben eltűnni látszik az együttműködési készség és egyre inkább általános gyakorlattá válik a másikat megsemmisíteni akaró igyekezet. Pedig az ilyen küzdelmeknek csak vesztesei lesznek. Ugyanis a népharag nem válogat. Egyszerű kérdésekre, egyszerű válaszokat ad.
AJÁNLOM AZ OLDALT
