Fontosak a barátok - ezért szeretném, ha minél több barátom lenne. Fontosak a mosolyok - ez is nyilvánvaló.
De milyenek a mosolyok?
Bőséges a választék belőlük. Némelyik gúnyos, némelyik művi, diplomata mosoly.
Ezek nem elégítenek ki, sokkal inkább félelmet, gyanakvást keltenek bennem.
Ám a valódi mosoly reményt adó, biztató, üdítő. Ha azt akarjuk, hogy valódi mosoly ragyogjon az arcunkon, meg kell teremtenünk magunkban a valódi mosoly forrását.
(Tendzin Gyaco)
Kellemes élményben lehetett része azoknak, akik csütörtök este ellátogattak a jászberényi Városi Könyvtár kamaratermébe, ahol a szervezők irodalmi műsorral emlékeztek a Költészet Napjára. Talán a meghívónszereplő „Barangolás a költészet világában” cím kicsit mást sejtetett - bevallom, jómagam ismert költők műveinek interpretációjára számítottam -, de a meghívott előadó, Lukács Sándor Jászai Mari-díjas, Érdemes Művész saját verseiből adott elő, mondani sem kell: kiválóan.
A már öt kötetnyi gondolatot papírra vető színész-költő bársonyosan mély hangjával egész órán át betöltötte a teret. A versek között megtudhattuk, hogy a gyermekkorát kelet-Bükkben élő, népszerű művész családi indíttatásából fakadóan tiszteli a természetet és rajong a művészetért. Irodalmi alkotásai széles hullámaiban, a történelmi korszakok megállóin túl, legtöbbször ott volt a humor és a kifinomult erotika csendes bája. Ennek példájára álljon itt az előadói est utolsó, vidám négysorosa:
AJÁNLOM AZ OLDALT
