Mivel többen ráfirkáltak a hivatalos kiírásra, és egyre több diák verődött össze, igazat adva Micónak, a „diri bá” és az osztályfőnök egy egész nyugtalan éjszakán  át gondolkodtak,  mit tehetnének, mert nem jól lesz ez így.

Egyébként Mikike kiváló tanuló, jó sportoló, töriből versenyeket is nyert, a helyi gimnázium pedig csak arra vár, hogy kijárja a nyolcat.

Másnap, korán reggel a pedellussal kitűzettek egy cetlit, amin az állt, hogy Miklós diák nem mondott nagyon hülyeséget, mert ugye mégis lehet, hogy volt már akkor is kelet, csak nem  így hívták, meg hát esetleg a csillagok járásával is tájékozódhattak, ugye ezt már az egyiptomiak is … Hogy lovon jöttek vagy sem, az már mellékes - végül is, a gyalogos is ugor.

A délelőtti szünetekben már a teljes megnyugvás erőt adó lendületével, fehér köpönyegükben, büszkén vágtattak a folyosón.  Ráutaló pillantásukkal duplán elvárták, hogy hűséges diákjaik  jóelőre, hangosan köszöntsék őket.  Észre sem veszik, hogy azok egyre halkabban teszik.

Történetünk kitalált dolgokon alapszik, ha valaki ezek ellenére mégis magára ismerne az csak a véletlen műve.  A mesebeli helyszín bárhol lehetett volna, csak nem Miskolcon.

-fcs-