Fontosak a barátok - ezért szeretném, ha minél több barátom lenne. Fontosak a mosolyok - ez is nyilvánvaló.
De milyenek a mosolyok?
Bőséges a választék belőlük. Némelyik gúnyos, némelyik művi, diplomata mosoly.
Ezek nem elégítenek ki, sokkal inkább félelmet, gyanakvást keltenek bennem.
Ám a valódi mosoly reményt adó, biztató, üdítő. Ha azt akarjuk, hogy valódi mosoly ragyogjon az arcunkon, meg kell teremtenünk magunkban a valódi mosoly forrását.
(Tendzin Gyaco)
Az idősebb korosztály jól emlékezhet a szlogenre, amit évekig lehetett hallani. Ma kevésbé. Hogy mennyire időszerű a kérdés, azt semmi sem érzékelteti jobban, mint a baleseti statisztikák jelentős ittasság-aránya.
Mára sajnos nem bűn - hovatovább „úri sikk” - inni akkor is, ha valaki vezet. Sokszor nincs egy kéz, amely megfogná a sokadik poharat szájához emelő sofőrt egy-egy baráti, családi társaságban. Nálunk, magyaroknál kényes ez a téma! De Babits óta tudjuk: „ ...cinkosok közt vétkes, aki néma.”
Emelkedett hangulatban akkor és ott, senki sem gondolja át, mennyi veszélyt rejt ittasan volánhoz ülni. Sajnos- vagy inkább hál’istennek? - kevesen tudják, hogy joggyakorlatunkban az ittasan okozott, súlyos balesetekért komoly büntetést szab ki a bíróság. Halálos balesetért - még józan állapotban is - gyakori a végrehajtott szabadságvesztés. Egy-egysúlyos ítélet után bekerülni „valódi bűnözők” közé, az nem nyaralás.
A gyakran vezetők jól tudják, hogy a balesethez elég egy figyelmetlen pillanat, az útszélén sötétben botorkáló gyalogos, vagy kivilágítatlan kerékpáros. Mondhatnánk - sajnos mondjuk - is: mit érdekel, magánügy!? Mindaddig, míg nem a TE, az ÉN, a MI gyermekünket, szerettünket ütik el a gyalogátkelőn éppen iskolából, munkából jövet; szorítják falhoz a járdára felszaladva; vagy éppen ütköznek szembe velünk.
Megmosolygott és karlegyintéssel elodázott „bocsánatos bűn” lett az ittas vezetés!
Álljon itt két - jó pár évvel ezelőtti - történet.
- Baráti társaságban névnapot ünnepeltek. Éjfél-tájban az egyik „tag” terepjárójával indult haza a szomszédos faluba. A csapatban senki sem volt annyira józan, hogy elvegye tőle a kulcsot, vagy akár lebeszélje a vezetésről. Öt perc múlva áttért a baloldalra, és egy szemből jövő autóban két embert nyomorított meg, örökre. Mindannyian túlélték. Állását is elvesztette, és néhány hónap múlva 10 hónapra kellett börtönbe vonulnia. Testileg és lelkileg meggyötörten, ősz hajjal szabadult.
- Kora este, közvilágítás mellett már sötétedő idő, zuhogó esővel. A 140 lóerőt egy ittas fiatal „uralta”, amikor gyalogátkelőhelyen elcsapott egy áthaladó embert. Megállás nélkül hajtott tovább. A helyszínen két dolog maradt: a gépkocsi első rendszáma, és egy halott. Otthon két árva. A rendőrség rövid időn belül megtalálta - egyúttal megmentette - a balesetokozó életét, aki éppen öngyilkosságot kísérelt meg.
Csupán e két történet hány családnak, hány embernek okozott kitörölhetetlen fájdalmat!