Egy suhanc-banda október óta rettegésben tartja a Jászberényi Szentkúti Templom környékét, és a templomba járó híveket. Idáig csak az esti misére nem mert elmenni számtalan ember, most odáig fajult a félelem, hogy a reggeli misére sem sokan. Akik mégis veszik a bátorságot, kerékpárjukat félik az utcán hagyni. Aki nagyon messze lakik, már el sem megy, vagy inkább gyalog közlekedik.
Három hónapja megváltozott az idős emberek élete a környéken, azoké az idősöké, akik lelki békéjüket keresve rendszeresen látogatják Isten Házát. Nyugodtan tehették mindezt addig, míg 3-4 fő meg nem jelent a környéken, megkeserítvén hétköznapjaikat.
Ez a három ifjú, és a néha-néha hozzájuk csapódó „rokon” rendszeresen jár templomba, pontosabban a templomhoz. Ez helyén való is lenne, ha imádkozni mennének. De nem erről van szó. Majdnem minden mise kezdetekor a templom környékén lődörögnek, be-beülnek a hátsó padokba is. Ez persze nem tilos. Egyszer azonban a plébános rájuk szólt, hogy ugyan vegyék már le a sapkájukat, mégsem illő ezen a szent helyen fedett fővel lenni. Szó-szót követett, majd rendre utasították a papot, hogy jobb lesz majd vigyázni, mert feljelentik „fenyegetőzés” miatt. És még aznap este - teljesen véletlenül - berepült egy tekintélyes kő a plébánia ablakán. A követ a templom fala mellől vették ki az „ismeretlen” elkövetők.
Azelőtt soha nem fordult elő olyan, mint ma már rendszeresen: „valakik” ellopják a kifüggesztett mise-rendet. És hogy miért? Azon pontosan rajta vannak az liturgiai időpontok, sőt az is, kinek (melyik családnak) a lelki üdvéért szól aznap a prédikáció. És ugye ilyenkor azért ott vannak azok a hozzátartozók is a templomban. Megtörtént, hogy az egyik hívőnek a reggeli misén nyugtalanító érzése támadt, és hazament. A betörni szándékozó ismeretlenek már az ajtaját feszegették, jöttére a kerítésen át menekültek.
Egyszer, amikor megkérdezték az ifjakat, hogy ugyan miért nézik annyira a miserendi kiírást, azt válaszolták: várjuk a nagymamát! Nincs is nagymamájuk. Ismerik őket a környékbeliek is, nem csak ők ismerik a környék lakóit. Ezek a suhancok még képesek megkérdezni, mikor lesz a temetési szertartás, mert a temetést az tudják a gyászjelentésekből, ami a templomajtón van kifüggesztve. Vajon miért ilyen ügybuzgók?
Előfordult, hogy amikor egy idős asszony a mise alatt áldozni ment az oltárhoz, e kis idő alatt eltűnt a padon hagyott bevásárló szatyra.
Hogy a templom melletti kerékpártárolóban már nem lehet biciklit hagyni, az nem is meglepő. Egyszer rugdostak egy kerékpárt, mire többen kérdőre vonták őket, állították az ő kerékpárjuk. A bicikli gazdája, egy hölgy gyorsan kilakatolta és betolta a templomba (!) - kiabáltak, hogy akkor az ő biciklijük hol van.
Állítólag megtörtént, hogy egy idős - járni is alig tudó bácsi - ment hazafelé a templomból, amikor nem messze attól, három suhanc megragadta, és „Közúti ellenőrzés!” felkiáltással rángatni kezdték a ruháját. Szerencséje volt, hogy erős lélekjelenléttel az idős férfi benyitott a mellette lévő kapun, mire elszaladtak. Mi történik, ha a kapu zárva van?
Több házba is történt betörés, mialatt a tulajdonosok a templomban voltak. Vajon tudták, az ismeretlen elkövetők, hogy ott vannak? Két hónapja mentek be „valakik” a tetőablakon át a Szent József Házba, a nyomok még ma is láthatók az épület tetején. Ismereteink szerint történt rendőrségi intézkedés is ez ügyben.
A hívők lassan elmaradoznak a Szentkúti Templomból. Nem érzi jól magát a plébános, mert nem tudja végezni küldetését. Nem érzi jól magát a kényszerből otthonmaradó hívő ember, feszül a lelke mert nem tud, nem mer elmenni Isten Házába. A félelem, és a tehetetlen düh kettőse lejt sötét táncot, lassan minden érintettben.
Néhány „ember” közel három hónapja rettegésben tartja a templomba jövő-menő híveket. A plébános minden mise végén felhívja a figyelmet a veszélyekre. Hogyan mondja mise után hittel, és meggyőződéssel, hogy „Menjetek békével!” Hisz’ nem mondhatja, hogy menjetek haraggal …
Ezek ugye a szóbeszédek, a bizonyítás a rendőrség dolga - már ha egyáltalán történt bűncselekmény, vagy szabálysértés.
Ki segít ezeken az embereken? Mi segít ezen a környéken? Milyen erős összefogás kell(ene), hogy ne MI féljünk, hanem azok féljenek akik ilyen arcátlanul pimasz dolgokat mernek megtenni? Honnan veszik a bátorságot, hogy idős, munkában és tisztességben megőszült jászberényi polgárokat keserítsenek meg? Miért nekünk, tisztességes embereknek kellene félnünk a városunkban?
A helyzet tarthatatlan, az idegek pattanásig feszültek, és csak egy vékony szálon múlhat, hogy tragédia legyen.
- fcs -
AJÁNLOM AZ OLDALT
