Szemétség!

Mit tegyen az ember - a legtöbb esetben suliba, vagy hazafelé bandukoló diák, -  ha el akarja dobni mondjuk a csokis papírt, vagy a kajás zacskót? Vagy csupán csak a csepp csikket.

A könnyű hulladékot a tisztességesebb elteszi zsebbe, táskába, ahonnan jó esetben néhány hét múlva magától (vagy Anyutól) előkerül. A rendes és jólnevelt szorongatja a cuccot és várja, hogy majd csak jön egy kuka. De nem jön. Az éber és figyelmes, de kevésbé rendes pedig - mivel már megjegyezte, hogy egyetlen szemetest sem fog találni útközben -  ott dobja el, ahol éppen jár. Ha jó kis csapatban vonulnak, akkor  vagányságnövelő-brahiból egy udvarba hajítani, az kész sikk.

A csikk egy külön eset.  Reméljük azt, hogy ez esetben felnőttekről kell beszélünk. Van aki tapos, és megy tovább, a határozott vagyány "ellövi", de ő   tudja, hogy korrekt mert az úttestre céloz. A hanyag semmirekellő meg egyszerűen a járda mellé, jó bele a fűbe  - "Majd szétcsapassa a fűnyíróva' a tag!". Egyébként ő az, aki akkor is így tenne tenne, ha éppen egy kuka mellett ég rá körmére a dekk. Pekk!

Hát akkor mégis kényszerből leszünk igénytelenek a környzetünkre? Hát nem szemétség!?